Saját igényemre reagálva szedtem össze a gondolataimat a témával kapcsolatban, művészettörténészként ugyanis alapvető lenne, hogy kiállításokra járok. Na de egy kisgyerekkel már nem olyan egyszerű ez a művelet. Ha már itt tartunk, kisgyerekkel semmi sem egyszerű, de a múzeumozás - na az tényleg nem. És most egészen kicsi gyerekekre gondolok, mert 3 évesen már ez is program lehet neki. Én egy energiabomba másfél évessel voltam kénytelen (?) belevágni, hiszen van az úgy, hogy nem tudunk segítséget kérni a felvigyázásban. Nem most voltunk először, de babakorában egyszerűbbnek tűnt a kiállításlátogatás.

Előre bocsátom, nem fogom feltalálni a spanyolviaszt a tippeimmel, de így összeszedve a szerintem fontos dolgokat, talán más kisgyerekesek is tudatosabban és ezáltal bátrabban indulnak útnak. A többiek meg nevessenek egyet :)

1. LEGYÜNK REALISTÁK

Legyenek reális elvárásaink! Nem egy totyogóval fogjuk bebarangolni a Louvre összes termeit. Válasszunk rövid idő alatt bejárható kiállítást. Megfelelő célpont lehet egy időszaki tárlat, vagy egy kereskedelmi galéria bemutatója. Az én választásom a Skót Nemzeti Galériára esett, ami a látogatásunkkor részben le volt zárva, így még ideálisabb volt a helyzet. A 10 terem végigjárása nagyjából 40 perc volt, az öltözködéssel, pakolással együtt 1 órát töltöttünk a galériában. Ez még az én virgonc lányomnak is teljesíthető volt.

2. LEGYEN A GYEREK KIPIHENT

Én a délutáni alvás utánra időzítettem a múzeumozást. A fáradt gyerek nyűgös. Persze a kipihent is lehet az, de így több esélyünk van :) Mi 4-re értünk a galériába, tudtam, hogy 5-ig vannak nyitva - volt egy óránk a dologra. Ennél többet amúgy sem akartam volna rászánni egy kisgyerekkel.

3. NE LEGYEN ÉHES A GYERKŐC

Korgó gyomorral mi sem szeretünk kiállításra menni, a gyerekünk (akit valószínűleg még nem villanyoz fel Gauguin képének ígérete) még annyira sem. Uzsi után mehet a menet! Azért a biztonsági kekszes doboz nálunk volt.

4. KERESSÜK MEG, MI ÉRDEKELHETI

A lányom ízlésén még van mit fejleszteni, mert a 18. századi no name vadászportrék tetszettek neki a legjobban. Naná, hiszen volt ott kutyus meg lovacska! Szépen végignéztük a kutyákat meg a lovakat, közben a teremőrök meg jót nevettek rajtunk, amiért a kiscsaj állandóan felnyerített egy-egy paci láttán. Bezzeg a Gainsborough-n simán átszaladt... Később megnyugodtam, mert a velencei érett reneszánsz festmények is elnyerték a tetszését. Színesek voltak, és volt rajtuk baba (azaz kis Jézus).

5. HORDOZÓ

A gyerekek szeretik a hordozót! Ezt minden szülő tudja, aki már valaha magára kötötte a gyerkőcöt. A kisbabákkal könnyebb, mert ők órákig is elvannak a hordozóban. A totyogók - akiknek a mozgás a mindenük - szintén bírják egy ideig, ha hozzá vannak szokva a hordozáshoz. Mi úgy csináltuk, hogy a kislányom alapvetően a  saját lábán jött, a látogatás végén tettem csak fel a hátamra. De akkor nagyon jól jött, már épp kezdett elég magabiztos lenni ahhoz, hogy elkezdjen randalírozni. Ezt megelőzendő, felvettem, és az utolsó termeket a hátam mögül kikandikálva nézte végig.

6. LEGYÜNK NAGYON ÓVATOSAK

Bár idáig a dolog nagyon mókásnak tűnhet, azért nagyon vigyázzunk! Felfoghatatlan értéket képviselő műtárgyak között sétálgatunk. Egy rossz mozdulat, és még az ükunokánk is fizetheti az általunk okozott károkat. Most nagyon kell fogni a gyerkőc kezét, nagyon határozottnak kell lenni! Ismerjük a saját gyerekünket, tudjuk mit, meddig, hogyan bír, és maradjunk a határokon belül! A festményeket azért általában magasabbra akasztják, semhogy egy másfél éves elérje, de a szobroknál meg a festett vázáknál nagyobb a rizikófaktor. Épp ezért mindig inkább a biztonság legyen a legfontosabb!

+1 tipp: NYUGI

Ha már valaki idáig eljutott, és végiggondolta a lehetőségeket, akkor már nem lehet gond! Nem kell túlaggódni a dolgot. A vége úgyis az lesz, hogy mindenki elolvad a cukin csukló gyerekünktől. Mi meg látjuk a Rembrandt-képeket :) És ha Anya boldog, a gyerek is az!