Nagyon szeretem azt figyelni a filmekben, hogy milyen műalkotások jelennek meg "epizódszereplőként". Hol a hangulat megteremtése a feladatuk, hol a helyszínt jelölik, néha pedig apró részletként egészítik ki a film történéseit.

Az egyetlen James Bond-film, amit láttam, a Skyfall volt - nagyon tetszett. Annak egy jelenetében a titkosügynök a londoni National Galleryben várja új kollégáját, Q.t. William Turner egyik festményét nézi, amikor oda ül mellé a hipszter Q.

A csodált Turnerlkép a Téméraire hadihajó utolsó útja című mű. A kiszolgált csatahajót végleg a hajótemetőbe vontatják. Nagyon finom kiegészítése annak a poénnek, ami a filmben többször is előkerül, nevezetesen hogy Bond ügynök felett bizony eljárt az idő. Kezd kiöregedni, és talán vissza kéne vonulnia. A szuperkém őszinte melankóliával nézi a saját maga szimbólumaként megjelenő hajó utolsó siklását a tengeren.