Nemrég Vácon volt szerencsém poroszkálni, és ennek keretein belül egy újabb hiányt sikerült pótolni: megnézhettem a székesegyházat. A város azt hiszem most mindent elkövetett, hogy jobb színben tűnjön fel előttem, korábban ugyanis csak a focipályát és a kórházat láttam, és hát nem tartozik a legkedvesebb emlékeim közé. A két helyszín ok-okozati kapcsolódását mindenkinek a fantáziájára bízom.

A váci székesegyház építését Eszterházy Károly kezdte meg, a templom tervezését pedig az egyik legkiválóbb késő barokk építészre, Franz Anton Pilgramra bízta. Mindez szép és jó lett volna, de Eszterházy Egerbe tette át székhelyét, az új váci püspök pedig Migazzi Kritóf lett. Ő pedig teljesen új elképzelésekkel vágott bele a székesegyház építésébe, melynek élére Isidore Canevale klasszicista építészt nevezte ki. Ennek megfelelően a dóm épületén a geometrikusság dominál, formavilága leginkább a francia forradalmi építészethez köthető. (Ezt akkor is nehéz megbocsátani Canevale.nak, ha tisztában vagyunk francia származásával.)

A leginkább Franz Anton Maulbertsch munkái érdekeltek. Az osztrák freskófestő készítette a főoltárképet, ami a Vizitációt, Mária és Erzsébet találkozását mutatja meg, és a kupolafreskót a Szentháromság diadalával. Nagyon kedvelem Maulbertsch képeit, tetszik a halvány, sápadt színvilág, a finom pasztelles árnyalatok, az illuzionisztikus hatások.

A főoltárkép témája a Vizitáció - szerintem nagyon hálás jelenet. Maulbertsch a rá (és a rokokóra) jellemző könnyedséggel festi meg, a drapériák lágyan redőződnek, az alakok kecsesen mozdulnak, és az egész képnek van egy párás, ködös jellege, ami miatt egészen kírai lesz az összhatás. Na jó, nem csöpögök többet. Ha az ember a főoltár után kicsit feljebb emeli a tekintetét, és szemügyre veszi az apszis kupolájának freskódíszét, egyértelmű lesz számára, minden több és kifinomultabb Maulbertsch festészete. Nem tudok elég hálával gondolni arra, hogy az osztrák festő közel 40 évig Magyarországon dolgozott nagy hatást gyakorolva ezzel a hazai művészetre.

Van még itt kép egy oszlopfejezetről is, ami az áttörtsége miatt nagyon megtetszett nekem.

Ez pedig egy csodaszép gyertyatartó közelről, aminek az üvegdíszei engem leginkább a karácsonyi díszekre emlékeztetnek. Mindegyiknek más a formája, és nagyon szépen törik meg rajtuk a fény.

A székesegyház belső tere nyugati irányból. A berendezés és a dekoráció késő-barokk stílusú, az enyhén kiugró keresztházban még egy Guido Reni-másolat is van.

Na jó, kap egy képet a külső is, bár tőlem távol áll az ennyire leegyszerűsített klasszicizmus. Viszont Ledoux és Boullée biztos nagyon büszke lenne Canevale-ra.