A mai szabadnapot (is) első királyunknak, Istvánnak köszönhetjük. Tűzijáték, kenyérünnep, utcabál, csupa szuper program (hogy a Radics Gigi-koncertet már ne is említsem)! Így nagyjából 3 év után István is megérdemel egy posztot az Art-E-Mission-ön, hiszen elég sok mindent elég jól csinált. Ráadásul egy új felfedezésnek köszönhetően új bizonyíték is előkerült arra vonatkozóan, hogy Istvánnak lehetett egy másik fia, Ottó is, aki ráadásul idősebb volt Imrénél, csak gyermekként meghalt. A herceg Esterházy-levéltárban előkerült Mátyás-kori kódexet egy nagyon fiatal történész, Mikó Gábor tanulmányozta, és Imre herceg mellett Ottó is név szerint említve van. Bár a kutatók korábban is sejtették Ottó létezését, a mostani krónika korábbi, mint az eddig ismert példák.
Visszatérve István személyéhez: néhány ábrázolást válogattam össze róla, de leginkább a híres, Benczúr Gyula-féle festményről írnék.
Visszatérve István személyéhez: néhány ábrázolást válogattam össze róla, de leginkább a híres, Benczúr Gyula-féle festményről írnék.
 |
| Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése, 1875, Magyar Nemzeti Galéria |
A 19. század második felében Magyarországon a levert szabadságharc és a kiegyezés csalódása miatt a romantika stílusának múltidéző irányzata volt uralkodó. Benczúr az ország számára egyik legkiemelkedőbb történelmi eseményt ábrázolja, első királyunk megkeresztelését. Szent Adalbert fenségesen magasodik Vajk fölé, aki (valószínűleg) török eredetű, és hőst jelentő neve helyett az első keresztény mártír, István nevét vette fel a keresztségben. Számomra a kompozíció a legérdekesebb. Majdnem oldalról látjuk az eseményt, István arca pedig takarva van. Nagyon izgalmas ez a megoldás, Benczúr szerint nem a király arca és személye a fontos, hanem maga a történés. Így az ország számára sorsdöntő momentum, a megkeresztelkedés kerül előtérbe. Az alulnézeti ábrázolás miatt ráadásul fölénk magasodnak az alakok, így még fenségesebb az esemény.
A tárgyak, a felületek anyagszerű megfestését Rubenstől és Tiepolotól tanulta Benczúr. Valóban érezni lehet a vörös drapéria súlyosságát, a virágok tömény illatát vagy a márványoszlopok tükörsima hengerét.
A Képes Krónika S-iniciáléjából mindenkinek ismerős lehet első királyunk. Lovagként pajzzsal, zászlóval és glóriával van ábrázolva, 1358-60 környékén így képzelte el a miniátor Istvánt.
I.István királyunk szignója.
Kissé merevek és érzelemmentesek Istvánék a veszprémi várnegyed szélén. 1938-ban ilyennek alkotta meg őket Ispánki József. Nekem kicsit megfáradtnak tűnnek, ráadásul szegények még csak nem is a szép kilátás felé lettek fordítva...
Ez pedig Melocco Miklós 2001-ben készült esztergomi szoboregyüttese, ami István megkoronázását ábrázolja. A bazilika közelében találjuk a mészkőfigurákat, akik nagyjából kétszeres életnagyságban magasodnak fölénk. Nekem kicsit patetikus, de hát milyen legyen egy István-szobor, az elhelyezése miatt viszont tényleg elég lenyűgöző.
Ez pedig Melocco Miklós 2001-ben készült esztergomi szoboregyüttese, ami István megkoronázását ábrázolja. A bazilika közelében találjuk a mészkőfigurákat, akik nagyjából kétszeres életnagyságban magasodnak fölénk. Nekem kicsit patetikus, de hát milyen legyen egy István-szobor, az elhelyezése miatt viszont tényleg elég lenyűgöző.
Jaj, el ne felejtsem: boldog névnapot minden Istvánnak!
