Jó hát én megértem, hogy nyár van, de muszáj melegnek lennie? Pedig ez még nem is az az igazi, elviselhetetlen kánikula. Árnyékban azért mégis könnyebb az élet. Innen jött az ötlet, hogy kicsit utána nézzek, a művészetekben milyen árnyékoló alkalmatosságok jelennek meg. És akkor most szögezném le, hogy ezúttal nem az árnyék szimbolikus jelentései érdekeltek, csak és kizárólag az árnyékoló eszközök. Hogy mikor hogyan oldották meg a dolgot, és hogy mindez hogyan jelenik meg a műalkotásokon.
Na lássuk!
 |
| Assur-bán-ipal és felesége a lugasban, i.e. 645', asszír dombormű, Ninive |
A fenti dombormű az asszírok egyik ninivei palotájából származik, és i.e. 645 körül készülhetett. A relief Assur-bán-ipalt (Sardanapal) ábrázolja a feleségével, amint egy kerti lugasban hűsölnek és bort isznak. A lugas árnyékába még egy ágyat is kivittek, azon fekszenek, illetve szolgák legyezik az uralkodói párt. Nem rossz.
 |
| Pompeji, Anicetus háza, i.sz. 1. század |
 |
| Amphitheatrum Flavium, Róma, i.sz. 72-80 |
Ez pedig itt már a római Amphitheatrum Flavium (Colosseum) rekonstrukciója. Maga az épület is elég összetett, a technikát pedig itt is velarium egészítette ki. Tényleg olyan lehetett mint egy mai stadion.
 |
| Sant'Apollinare in Classe-bazilika, Ravenna, a főhajó mozaikrészlete |
A következő állomás Ravenna. A Sant'Apollinare in Classe templom egy ókeresztény bazilika, de a mozaikjai Nagy Theoderik keleti gót király idejében készültek. 526-ban Justinianus bizánci császár csapatai visszafoglalták Ravennát, és ekkor a templom mozaikjait is átalakították. A fenti részleten Theoderik palotája látható, az oszlopok között azonban eredetileg emberi alakok álltak. Emberek, de nem szentek. Ez valószínűleg nagyon zavarhatta a bizánciakat, ezért függönyökkel takarták el őket. (Balról a harmadik oszlopon még ma is látszik egy kéz.) Ennek köszönhetően ma már egy nagyon szép, kellemes, sötétített palota képét láthatjuk. Így árnyékolhattak Bizáncban.
 |
| Simone Martini: Maestá, 1315', Siena, Palazzo Pubblico |
Simone Martini Maestá-képe a sienai Palazzo Pubblico falát díszíti mind a mai napig. A trónon ülő Mária gyermekét tartja az ölében, köröttük pedig angyalok és szentek adorálnak. A legjobb, hogy ez a sok-sok alak egy valamilyen sátortető alatt áll/térdel. Ez a kifeszített ponyva is a kor hasonló árnyékoló módszereit mutatja be.
 |
| Hans Memling: Mária gyermekével, id. Jakab apostollal és Szent Domonkossal, 1488-90 |
Bár Memling táblaképén nem egy tipikus árnyékoló-megoldást látunk, nekem mégis tetszik az a kárpit, amit Mária trónja fölé illetve elé festett. A mintázat is nagyon izgalmas, hiszen orientális motívumokat mutat, ez pedig a kor kiterjedt kereskedelmi kapcsolataira világít rá.
 |
| Eugéne Delacroix: Zsidó menyegző Marokkóban, 1839 |
Delacroix művészete a romantikát képviseli, elvágyódását pedig mi más táplálhatta volna gazdagabban mint egy marokkói, majd algériai utazás. Bár csupán néhány hónapot töltött Európán kívül, az egzotikus arab világ élete végéig témát szolgáltatott neki. Itt egy zsidó esküvőt láthatunk, szinte érezni a fülledt, illatos levegőt, az álomszerű zenét! És hopp, az emelet két oldalán ponyvát feszítettek ki, hogy alatta az árnyékban zavartalanul lehessen táncolni.
 |
| Claude Monet: Camille és Jean Monet, 1875 |
Az impresszionizmus a fényekről, a színhatásokról szól. Monet szerette megfesteni a családját, a gyönyörű tájat, és a családját gyönyörű tájban. Erre látunk most példát. Az alulnézet miatt fölénk magasodik Camille alakja, aki kezében egy a ma is használatos ernyőkhöz hasonló napellenzőt tart. Így válik kompozíciós elemmé a szél és az árnyék is.
 |
| Pierre-Auguste Renoir: Evezősök reggelije, 1880-81 |
Renoir talán legismertebb festményén már egy szinte mai árnyékoló ponyvát látunk. A csónakosok asztalát a csíkos napellenző takarja, a szerkezet pedig nagyon hasonló a ma is használatos kávéházi ernyőkhöz. Úgy gondolom, a ponyvának itt is fontos szerepe van, hiszen a színes, csíkos mintázata hozzájárul a kép vidám hangulatához.
 |
| Ferenczy Károly: Október, 1903 |
Ferenczy képe számomra mindig is az otthonosság érzetét sugallta. Erőlködés nélküli, könnyed vénasszonyok nyara. A kifeszített sárga napernyő, és az általa vetett árnyék a figurán, a csendéletszerű részlet az asztalon, a háttér lankás dombjai mind-mind nagyon szép elemei a képnek. Külön izgalmas az is, hogy a napernyő nem vízszintesen áll, hanem kifeszítve, függőlegesen kell hogy eltakarja a délutáni napot.
