Egyszer - mikor még nagy se voltam, de biztosan már kicsi se - szerettem a Gellért hegyet. Most újra szeretem. Újra szeretem, mert megismertem valakit, akit mindenki elfelejtett. MCP csak így gépiesen, olyan biztosan mindig így, mintha csak nyomdász szedte volna a betűket. Műkedvelő mű kedvelőként, ez a részlet fogott meg legjobban. Molnár C. Pál igazán sok színű művész, ő nem az az egy kaptafára gyártó fajta.

MCP: Vénasszonyok nyara

A Gellért hegyen élt és alkotott és ott emlékezhetünk rá festményei és grafikái között. Nagy rendre ne számítson senki mégiscsak egy művész lak volt egyszer, és talán még az ecseteken is ott vannak a színek, amiket kevert. Sok minden nem változott, de ne is változzon, pont olyan amilyennek lennie kell. Először mikor beléptem a műterem szobába olyan volt, mint egy igazi grófi kastély csak éppen lakás. A parketta recsegett és ropogott, jó volt és egyszersmind olyan ismerős.

Na de a képek, az volt az igazi látnivaló. Kezdődött a valósággal aztán valami egész más következett.