A múlt heti kánikulát némi múzeumlátogatással akartam elviselhetőbbé tenni. Annyira nem jött be, mert a Szépművészeti Pieter Bruegel és kora című kiállításán minimális volt a légkondihasználat. De nem ez volt a legrosszabb. A Grafikai Osztály kiállítótere valószínűleg a társadalom 150 cm-t nem meghaladó testmagassággal rendelkező tagjai számára épült annak idején. Nagyon kényelmetlen volt állandóan lehajolgatni a képekhez, márpedig nincs más választása az embernek, ha tényleg érdeklik a vázlatrajzok meg grafikák. Tudom, ez is elsősorban pénzkérdés, és ennél fontosabb meg sürgősebb fejlesztési tervei vannak a múzeumnak, de egy látogatónak ez igenis zavaró. Ha viszont az ember túlteszi magát a hajolgatáson - illetve azon, hogy a kiállítás főszereplője, Pieter Bruegel jó ha két képpel szerepel - akkor egészen izgalmas a dolog. Ha valaki értékelni tudja a 16. század németalföldi rajzait, annak tetszeni fog a tárlat. Vannak itt Michelangelo-s izompacsirták Maarten van Heemskercktől, expresszív tájábrázolásokkal tarkított vázlatkönyv, itáliai hatást tükröző allegorikus kompozíciók. A kedvencem Michiel Coxcie sorozata, a Trionfi volt, ami  elvont fogalmak egymás felett aratott győzelmi sorozatát ábrázolja.

Még van idő, a kiállítás szeptember 16-ig lesz nyitva.