Megújult a Móricz Zsigmond körtér műemléki védettség alatt álló, épp ezért rettegett Gombája, ez oké. Tegnap viszont a kör közepén álló, szintén felújított kút domborművei ragadták meg a tekintetemet. Korábban még sosem láttam ezt a kutat, holott már 1930 óta ott van. Felüdülés volt, hogy a két évtizede megszokott ammónia(húgy)-szag helyett normális légkörbe csöppentem. A Csorgó névre keresztelt kút nevéhez hűen az eső ellenére is rendületlenül csobogott. 

A Csorgó Szomor László alkotása: három lapos-relief jelenet fut körbe a kút falán, amik a Csodaszarvas legendáját mutatják be. Őseink elég stilizáltan, majdnem teljesen a legnagyobb felületek törvénye szerint beforgatva vannak ábrázolva. A darabos mozdulatok és a leegyszerűsített formák engem az asszír paloták domborműveire emlékeztetnek. 

Az ősmagyarok jól felismerhetőek: van lovuk, visszacsapó íjuk, süvegük, kürtjük, de a ma már teljesen átalakult szimbolikával bíró turul sem maradhat el mellőlük. Üde látvány nyújt a félmeztelen lány, aki vizet ad a csodaszarvasnak, ugyanakkor kicsit fura az ábrázolás, mert a nomád népeknél szégyen volt a meztelenség, legfeljebb az isteneiket (Emese?) jelenítették meg így.