Általában azok a legjobb séták, amiket nem tervez meg előre az ember. A spontaneitás fontos, de sajnos ilyenkor csak a mobilommal tudok fényképezni. A képek minősége miatt előre is elnézést kérek!

Szóval gyönyörű őszi nap volt, és hogy egy régi hiányt pótoljak, felsétáltam Gül Baba türbéjéhez. Számomra a név mindig mesebelinek, misztikusnak hatott, egy izgalmas és egzotikus helyszínnek képzeltem el. Hát a környék sem pite, a Rózsadomb patinás utcáiban is bőven van látnivaló. A síremlékhez a rózsakerten keresztül lehet feljutni. Ez így októberben nem nyújt túlságosan lenyűgöző látványt, de így is akadt egy-két rózsabimbó. A bejárat előtt Gül Baba bronzszobra fogadja a látogatót, most éppen a délutáni napfényt is élvezhette.

Gül Baba egy harcos szerzetes volt, a Budát elfoglaló török sereggel érkezett ide, állítólag imádta a rózsákat, és a város elfoglalásának ünnepén halt meg. A sír fölé emelt türbe 1543 és 1548 között épült, nyolcszög alaprajzú, kupola fedi le, tetején pedig a török félhold díszeleg.

Az épületet U alakban oszlopcsarnok veszi körbe, a falon téglalap alakú mezőkben pedig gyönyörű kerámiaborítás van. Nem értek az iszlám kerámiákhoz, de tényleg csodaszépek voltak, nem bírtam nem lefotózni őket. A színvilágában dominál a kék, ezt fehér és piros egészíti ki, a díszítést pedig növényi ornamentika jelenti. Az egymásba fonódó virágok és indák között a magyar reneszánsz művészetben népszerű olaszkorsó motívumra hasonlító elem is megjelenik.

Lefelé a Gül baba utcán mentem, ami az olasz sikátorokat idézi. Az egyik házszám tábla felett pedig a Gül baba utcanév felett egy angyal-domborű is látható. Érdekes a két "baba" találkozása.