Egy rövid időre nézzük akkor meg Giorgione Három filozófus című képét, és ígéretemhez híven akkor leírnám a saját véleményemet némi elemzéssel és értelmezéssel kiegészítve. Kezdjük a leírással: a festményen - a címnek megfelelően - három férfit látunk színes öltözékben vannak és eltérő korúak, valamilyen erdős tájban egy barlang bejáratát vizsgálják. Ketten beszélgetnek, vitatkoznak, a harmadik alak kezében egy műszerrel nézi, méri a barlangot. Ez a megállapítás két továbbira sarkallja a festmény nézőjét. Első ránézésre is szembe tűnő, hogy a mű színei a jobb előtérben koncentrálódnak, az a legszínesebb, leglátványosabb része a képnek, ahol az alakok is vannak: a figurák abszolút kiemelkednek a természetes környezetből. Másrészt pedig ez lesz a festmény tömegközéppontja is. Ha egy képzeletbeli mérleget próbálnánk meg elhelyezni a képen, a kompozíció súlya egyértelműen jobbra húzná le. Az alakok csoportja határozza meg tehát a festmény súlypontját is. Na de akkor mi van (vagy mi nincs) a másik oldalon? Egy sötét barlang? A barlang motívuma és a 3 különleges ruhát viselő férfi figurája egy mindenki által ismert témára irányítja a figyelmünket: Jézus születése. Így pedig az alakok a 3 napkeleti bölcset/királyt jelképezik, akik a barlangot, mint Krisztus születésének helyét tanulmányozzák. Természetesen az évszázadok során ez az értelmezés is felvetődött, de amennyire kézenfekvő, oly kevéssé valószínű - pláne ha ismerjük a mű keletkezésének körülményeit (ezeket 16. századi írott forrásokból könnyen tanulmányozhatjuk). A képet ugyanis Giorgione barátja, Taddeo Contarini számára készítette, aki az ókori görög filozófia nagy tisztelője és ismerője volt. Ez a tény pedig "újratervezésre" sarkall minket, nézőket: biztos, hogy ennek a festménynek összetettebb a mondanivalója. Persze lehet, hogy ők 3 görög filozófus - kit is tiszteltek különösképp Giorgione és Contarini 16. századi Velencéjében? Pythagorasz, Arisztotelész, Aristarchus. Elnézést, ezt még nem mondtam, Velencében vagyunk, az nyugat-európai és keleti művészetek olvasztótengelyében. De menjünk tovább! Aki látott már Giorgione-képet, tudja, hogy a 3 ókori filozófus lefestésénél talányosabb értelmezést kell keresni. És ez az igazán jó a 15-16. századi itáliai festészetben: a talány! Meg kell találni a rejtett jelképeket! Giorgione pedig nagyon értett a titokzatossághoz. Fussunk neki még egyszer: van 3 férfi, különböző, színes ruhákat viselnek, eltérő korúak, és magatartásuk (vita, mérés) alapján biztosan van közük a tudományhoz, filozófiához. Kell hogy legyen jelentősége annak, hogy nem egykorúak - lehet hogy a 3 alak a férfi 3 életkorát jelképezik? Fiatal - középkorú - idős. Vagy ha még tovább megyünk: lehet, hogy az emberiség 3 korát szimbolizálják? A 16. század elképzelése szerint az emberiség 3 kora az ókor, a középkor és a reneszánsz. Ezt a feltevést még az ábrázolásmód is alátámasztja: a szakállas, idős férfi a görög filozófiát, a középkorú, szultános alak a középkori skolasztikát jelképezi, a fiatal pedig, akit fűt a megismerés vágya, eszközével vizsgálja a természetet, nem más mint a reneszánsz. De mielőtt még nagyon megörülnénk a "megfejtésnek", vizsgáljuk még meg a ruhákat! Nagyon feltűnő a középső alak turbánja, piros ruhája, ez a Giorgione-korabeli araboknak volt a viselete. Ha az előbb őt neveztük ki középkornak, akkor keressünk is gyorsan egy konkrét, behelyettesíthető arab gondolkodót a középkorból: Averoes. Taddeo Contarinin keresztül Giorgione is ismerhette őt. Szakállas alak: ókor, hát itt több megszemélyesítés is akad, a legegyértelműbb talán Arisztotelész, akit ekkor fedeznek fel ismét. És akkor ki a reneszánsz? Egy merész, de nagyon is hihető elképzelés szerint az újkort, az emberiség legtisztább korát annak legjelesebb polihisztor képviselője szimbolizálja: Leonardo da Vinci! Giorgione nagyon tisztelte a firenzei mestert, a művészeti és tudományos munkáját egyaránt. Szóval a kép nem más, mint az emberiség történetiségének bemutatása konkrét tudósokon keresztül: Arisztotelész, Averoes és Leonardo a maguk korszakát képviselve kutatják a természet törvényeit és vitatják meg az élet kérdéseit. Megvagyunk? Azért ne dőljünk hátra teljesen, közel sem biztos, hogy megfejtettük a festményt vagy Giorgione gondolkodását. Never ending story...