Még mindig a Tour... A sárga trikó ihlette sárga festményes bejegyzés után, most a zöld póló következik. Ez a kedvencem! Mindig a sprintereknek szurkolok, ugyanis ők versenyeznek a zöld színű felsőért, ez a maillot vert. Mivel a legtöbb szakasz végén (ha nincs hegymenet vagy szökés) mezőnyhajrá van, a legtöbb szakaszt sprinterek nyerik. A kedvencem az ausztrál "Rakéta", Robbie McEwen volt, de ő sajnos idén már nem versenyzik.

A zöld szín nagyon kellemes, nyugtató hatású, és elsőnek Gyarmathy Tihamér fára festett olajképe, a Növényi élettér ugrott be ehhez a színhez. Ez a kép a zöldnek egy különösen szép oldalát mutatja be. Gyarmathy műveire egy nagyon sajátos geometrikus absztrakció a jellemző, ami elsősorban organikus elemekből táplálkozik. Sokszor az lehet az érzésünk, hogy a természet részleteit nagyítja fel, egy művészi mikrovilágot jelenít meg. Ebben az egyéni, "bioromantikusan nonfiguratív" jelrendszerben nagy szerepet kapnak a növényi motívumok, az ornamentális formák, mivel Gyarmathy szerint ezek vezetnek vissza a létezés legősibb értelméhez.
Valóban fel lehet fedezni a képen növényi elemeket, ráadásul a festmény színvilága is erőteljesen hat a nézőre. A kellemes, mély zöldek a lét legegyszerűbb, legtermészetesebb formáját idézik. "Az ornamentika minden további magyarázatra nem szoruló szép vonalai." (Hamvas Béla: Vízió és geometria)